Élet menete

Fok – variáció
2017-04-09
Csapásirány
2017-03-27
Want create site? Find Free WordPress Themes and plugins.

Élet menete

2014 | polyester, üvegszál, vegyestechnika | 800x745x200 cm

Egy köztéri szobor – és kontextusai

Kelemen Zénó Élet menete

Kelemen Zénó 2014-ben Budapesten felállított műve az emlékműszobrászat narratív típusú alkotásai közé tartozik: azon túl, hogy egy adott közösség számára identitásképző erőt hordozó “mítoszt” fogalmaz meg, témáját művészeti eszközei és hatóereje révén esztétikai dimenzióba helyezi. A szobor az Élet Menete Alapítvány által meghirdetett pályázatra készült, koncepciója a kiírók által megfogalmazott elvárásoknak engedelmeskedik: “ne pusztán holokauszt-emlékmű legyen”, hanem “rendelkezzen pozitív tartalommal” is, melyben ki tud fejeződni az évről évre megrendezett, civilek által szervezett felvonulás küldetése. A bonyolult formai kompozíciójú szobor nonfigurativitása ellenére jól beazonosítható kódrendszert teremt: az ívek és hullámvonalak szofisztikált szerkezetéből könnyen követhető olvasat bontakozik ki.
A szobor vizuális-térbeli narratívája kettős elbeszélésre épül. Egyfelől elénk állítja magát a történelmi traumát, melyre emlékezni és emlékeztetni kíván, másfelől megfogalmaz egy fikciót magáról az emlékezésről és annak jelentéséről. A kettős narratívát a szobrászati tömegképzés, valamint a festészeti felületképzés révén teremti meg az alkotó. Utóbbit a fehérre színezett anyag teszi lehetővé, melyen a feketével ráfestett grafikai elemek, a számsorok drámai erővel tudnak megjelenni. A szobor “testét”a művész által kifejlesztett, kompozit technikával előállított, polisztirol-üvegszál anyaga adja. Ez a könnyen megmunkálható matéria teszi lehetővé a hullámzó vonalakból és tömbökből szerveződő konstrukciót. Kelemen Zénó korábbi munkáit is az organikusnak nevezhető formálás határozta meg- egyik legjellegzetesebb motívumával, a körrel, mely akár ovális, akár félbevágott vagy megtört,valamely ponton mindig megcsavarodik, hogy visszatérhessen önmagába. Máskor a téglatestként megkezdett, síkszerű formát hasítja ketté a művész, hogy az így keletkező, megduplázott csíkokba egymástól eltérülő hullámvonalakat vezethessen be, a síkot térbeli kompozícióvá transzformálva. Szobrait gyakkorta satírozza be grafittal, ilyen például A vonal alatt címet viselő mű (2003). A megcsavarodó térbeli forma simára csiszolt felületét – monoton mozdulatsorokat ismétlő, meditatív munka eredményeként – sűrű, tömött vonalköteggel borította be, ahogyan arról a műhöz tartozó videóinstalláció tanúskodik. A műanyag matéria fragmentált foltokból szerveződő felülete – a rajta megcsillanó fény játékba vonásával – távolabbról szemlélve egyneművé válik, s fémhatásúvá nemesedik. Kelemen a grafitozással kialakított felületek érzéki csalódásain keresztül is a szobrászat autonóm kérdéseire reflektál, kitartóan kutatva felszín és a tömeg viszonyát. Az Élet menete szobron azonban meghagyja a nyers, matt fehér felületet, mégpedig azért, hogy hangsúlyos jelentéstartamú grafikai jeleket festhessen rá.
A kettős elbeszélés mindenekelőtt a térbeli formaképzésből bontakozik ki. A szobor frontális nézetben két tömegre válik szét: egy telített, súlyosnak ható és egy átlyukasztott,”üresen” maradó tömbre, melyet a körülölelő, szalagszerű csíkok csavarodásukkal csak még légiesebbé tesznek. A két tömb egymást tartja. A hófehér szalagcsík oly’ vékony, hogy az az érzésünk támad: elfújná a szél, ha nem lenne ott a nehezék, a hatalmas kő, amelybe mintha beleakaszkodott volna. De miféle kő ez? Egy hatalmas szikladarab, ami a magasból lezúdult? Aligha. Mert ez a tömör tömb egy kegyetlenül precízen megmunkált forma, amit a létrehozó erők hegyessé csiszoltak. Ám éppen ebben a hegyesedésben, ebben a kritikus pontban, ami egyúttal a veszélyes szúróeszközzé, a gyilkolásra alkalmas, mérhetetlen tárggyá válást is jelzi, a tömb instabillá válik. Ez az a pont, amelyen, ha megbillen, s a föld felé fordul, akkor tán a felszínt is felhasítja és lezuhan a mélységbe. A megidéződő zuhanás metaforájában alighanem a történelem “szakadékának” vagy inkább “elcsendesített temetőjének” a képe fejeződik ki, mely nem mást jelent ebben a kontextusban, mint magát a felejtést. Csakhogy ott van az a vékony szál, ami mintegy kisarjad belőle, s eggyé válva vele megtartja: húzza maga után. Az egymásba ékelődő, lényegi különbséget felmutató tömegek játékából bontakozik ki az a jelentéstartalom, mely a nehéz teherhez, a történelem súlyos traumájához hozzárendeli az emlékezés pozitív perspektíváját: ha a borzalom eleven marad egy közösségi emlékezetben, akkor meggátolja, hogy újból bekövetkezzék. Ahogyan Tzvetan Todorov figyelmeztetett rá: az utókornak, a demokratikus társadalmaknak erkölcsi kötelességük az emlékeztetés. A felejtéssel ugyanis a totális diktatúrák útjára lépnének, amelyek az eltitkolásban, az eltussolásban, a megsemmisítésben voltak érdekeltek. Az emlékműben megnyilatkozó “visszaemlékező gesztus” ilyen módon már eleve “antitotalitárius ellenállást” fejez ki. Todorovi értelemben az emlékműállítás ezért elsősorban nem esztétikai, hanem etikai és politikai cselekedet.
Kelemen Zénó emlékműve a történelmi eseményt a felületre írt számsorokkal nevezi meg: a munkatáborok, lágerek lakóinak azonosítására szolgáló tetoválások jelennek meg a tölcsérré formált felületén. A tölcsér belső oldalára a számsorok úgy lettek ráfestve, hogy örvénylést érzékítsenek meg – az örvény picinyke nyílásban végződik. Ebbe futnak bele az egyre kisebbnek, egyre távolabbinak tetsző számsorok, melyek az identitásuktól és méltóságuktól megfosztott embereket szimbolizálják. Egyúttal ki is hullnak rajta – a semmibe vesznek. A művész ezzel a vizuális-térbeli képpel egyszerre fogalmazza meg a holokauszt áldozataivá lett milliók meggyilkolásának iszonyatát és a belőle szervesen következő felejtést, mely ellen – a mű intenciói szerint – harcolni kell.
Míg Kelemen Zénó más szobrainak formai cizelláltsága kizárólag az esztétikai jelentéstartalom megképzésére szolgál, addig ez a mű a konkrét utalások és a kontextus révén egy tőle függetlenül is létező narratíva, a holokauszt-emlékezet jelentéstartalmaival töltődik fel. Ilyen módon egyszerre nyitja meg az esztétikai és a történelmi-etikai-politikai dimenziót. Ha a szobrot önmagában tekinthetnénk, puszta műalkotásként, ha nem a forgalmas nagyváros egyik szegletében, hanem például egy kortárs galéria white cube -terében szemlélnénk, talán szépnek neveznénk. A művészet hatóerejével való telítettsége megkérdőjelezhetetlen. S akár a kanti szépségeszmével ruházzuk fel, akár a borzalom katartikus feltárulását látjuk benne, mindenképpen az esztétikai dimenziójában gondolkodunk róla. Csakhogy nem lehet megfosztani a konkrét kontextusoktól, kizárólag azokba ágyazottan létezik! Ezért fel kell tennünk a kérdést: válhat-e az esztétika tárgyává a holokauszt emlékezete? Lehet-e egy holokauszt-emlékezetnek állított szobor szép, hordozhat-e pozitív jelentéstartalmakat? …

 Széplaky Gerda, 2014, FlashArt magazin (részlet)

Did you find apk for android? You can find new Free Android Games and apps.